Befordultunk egy sikátorba.
Ádám előre szaladt, én persze utána.
- Ádám, menjünk vissza, mert apa nem fog megtalálni minket, ha jön utánunk.
- Jóóóó!
Visszafordultunk.
Néztem, ahogy megy a fény felé…
Pár perccel azelőtt még éppen azon érzelegtünk a férjemmel, mennyire nagyfiú már Ádám, hol van már a babaÁdám, olyan hihetetlen hamar elröppent 3 év.
A szűk kis utcácskában csak mi ketten voltunk.
Abban a pillanatban, figyelve a határozott, gyors kis lépteit, ahogy a magas falú árkád alatt tart a cél felé, hirtelen annyira csöppnek, sebezhetőnek tűnt.
Ment előre, kifelé a napsütéstől vakító, emberekkel teli térre…
Legszívesebben visszatartottam volna, bár tudom, nem szabad…
Emlékszel a fotómra, ahol Bob átgyalogol a rendőrök között? :) Na, ez jutott erről eszembe. :)))
VálaszTörlésÉdes nagyfiú Ádám is!! ! Én kifejezetten imádom, mikor ilyen önállóan elindul.
Igen, jól emlékszem!!!
VálaszTörlésÉn sem tartom vissza, örülök, ha van önbizalma, tudja mit akar...
Ám, ha belegondolok sok mindenbe...