Az előző bejegyzésben már szerepelt kép az arborétumi hóvirágmezőről.
Ádám imádja a virágokat, így a hóvirágok is igazán tetszettek neki. Egy gond azért volt, merthogy mindenképpen szeretett volna hazahozni legalább egy szálat a rengetegből Krisztiéknek.
Ahogy mindig, most is megértette, hogy ez miért nem lehetséges, egyébként pedig vissza fogunk menni a lányokkal feltétlenül.
Nos, még egy szimatolás a levegőben érezhető virágillatból, majd a talált bottal elindult valami "értelmes" elfoglaltságot találni.
Úgyhogy a sétaút mellett húzódó kis árokban kényelmesen elhelyezkedve jöhetett a kellőképpen nedves föld túrása, gyúrása.
Legalább végre tudtam róla egy fotót készíteni.
Merthogy most még kevésbé van oda ezért, mint eddig.
Konkrétan menekül a gép elől, úgyhogy "becserkészésben" folyamatos edzésben vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése