moments by andrea helmeci photography

Természetesen Neked!

Oldalak A fotózásról Info

2011. október 21., péntek

Emlék-képek - Várhegy - Buda


Nővéremnek - Erikának


Helyek, 'melyeken mindig újra úgy "látom a pillanatot", mintha éppen gyermekkoromba repített volna vissza egy varázslat. Szinte lehetségessé válik, hogy vissza térjek a múltba.
Ezen helyekre való visszatérés mindig boldogsággal töltik el a lelkem, ugyanazokat az illatokat érzem, hihetetlen módon ugyanabban a színben látok mindent, miközben természetesen "tudom", hogy "MOST VAN".
Fura egy állapot, de én imádom. Megnyugtat, feldob, egyszerűen élvezem.
Már írtam róla Ádám blogjában, ilyen állapotban ülök a Gyermekvasútra minden alkalommal, varázsütésre újra minden "visszatér".
Most, ahogy írom ezeket a sorokat, felidézem az augusztusi kirándulást, és a színek éppen olyanok, mint sok-sok évvel ezelőtt, úgy 10-12 éves koromban.
A Budai Vár szintén ilyen "csodahely".
Rengeteget sétáltunk a Várhegyen nővéremmel és férjével. Bebarangoltuk az utcákat, megmásztuk a szökőkutat, mikor a Siklót újra megnyitották, kipróbáltuk, kirakodó-vásárokon nézelődtünk, a Vörös sün nevezetű étteremben-bárban finomat ettünk... Voltunk télen-nyáron, megunhatatlan volt, szinte kiléptem a "jelenből", mikor ott voltunk, és ez most is így történt, a múlt vasárnap.
Hiába volt hideg, hiába volt lemenőben a nap, nem voltak éppen a legkedvezőbbek a fények, csak kattintgattam. S most feltöltök ide néhány képet, mert ezek számomra több mint kedvesek...

A képek azt hiszem egyfajta "visszautazó", kicsit álomszerű színeket kapták, számomra ez a '70-es évek vége, '80-as évek első felének "íze".












"Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített..."

2011. október 12., szerda

Hazai

Tegnap délelőtt gondoltam egyet, készítek néhány fotót "direkte" Ádámról.
Hááát, ilyesmi lett belőle... :)
Ha valakiről valóban csak suttyomban lehet képet lőni, akkor az Ádám.
Meglátja a fényképezőgépet, majd közli szinte azonnal:
- Mama, neee! Elteszed?
Ez van! :)

2011. október 11., kedd

Köszönöm! :)

Szeretném még egyszer megköszönni lányok, hogy jelentkeztetek erre a "fotó sorozatra".
Remélem, nem fogtok csalódni a közösen eltöltött időben, majd a képekben.
Én mindent megteszek, hogy kellemes emlék legyen a fotózás, s majd jó híremet vigyétek a nagyvilágba! :)

Csak remélni tudom, hogy a csemeték nem úgy reagálnak majd a fényképezőgép láttán, mint Ádám, mikor fotózásra kértem fel pár pillanatra. :)


2011. október 7., péntek

Ki lesz oly' bátor...? :)

Veszek egy nagy levegőt, és kipróbálom magam ismét "élesben", azaz szeretnék 1-1 sorozatot elkészíteni, és pedig ezen bejegyzés első három kommentelőjének.
A fotók készülhetnek a gyerkőcről, a családról, de akár párokról, szóval felnőttekről is szívesen kattintanék néhányat.
Mivel eddig Lili és Réka Eszter volt olyan türelmes, és esélyt adtak a gyakorlásra, így azért nyugodtan mondhatom, még mindig külön köszönettel tartozom azoknak, akik vállaják, hogy csetlek-botlok esetenként (bár remélhetőleg ez csak képletesen lesz igaz).
A helyszínt és részleteket természetesen egyeztetjük személyesen. :)
Így arra is fény derül, van-e egyáltalán látogatója e blognak a nagyon közeli ismerősökön kívül?
 
 
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JELENTKEZŐKNEK, IGAZÁN JÓ ÉRZÉS! :)
FELVESZEM A KAPCSOLATOT VELETEK HAMAROSAN! :)