December 25.

Boldog, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Legyen ez az ünnep a szereteté, ennyit kívánok mindannyiunknak!

Hiszen ezen érzés éltet minket, akár a levegő...

Egy üzenet, ami a mai fotózás után érkezett hozzám...

...s nagyon mélyen érintett, őszintén.

Nem értékelem magam túl, ez nem azt jelenti, még véletlenül sem. Aki ismer, tudja, ez igazán távol áll tőlem. 

Azért mutatom ezt most meg nektek kiemelten, mert számomra e néhány sor másért fontos nagyon-nagyon. Erőt ad, megajándékoz azzal az érzéssel, hogy érdemes...
Külön öröm ráadásként, Marcsi úgy érezte, hogy ezt le is írja nekem. 

Köszönöm! :)

"Ismeretlenül nagyon szimpatikus voltál, de most hogy eltöltöttünk együtt egy délelőttöt, mennék holnap is. :) Neked ez nem munka. Úgy élvezed, hogy teljesen feloldódik az ember az első perctől fogva. Így születnek az igazán csodálatos képek!! Örülünk hogy megismerhettünk!!"

 Az eredeti változat itt olvasható... (a rend kedvéért) :)

Újabb álom, 'mely teljesült - Kincső érkezése

Az úgy volt...., hogy mertem egy nagyot álmodni (hogy ilyen népszerű frappánssággal éljek), s tettem egy felhívás-szerűt, várom olyan kismamák jelentkezését, akik szeretnének néhány képet a babavárás idejéről, várandósságukról, az újszülött babáról..., és a nagy álom most jön: képeket a baba születéséről.

Izgatottan vártam, vajon lesz-e, aki megkeres üzenetben, jelzi: igen, ő szeretné.

Titkon úgy sejtettem, az apukák lesznek azok, akik nem igazán vennék jó néven ezen "ötletet".

És lám, többen is jelentkeztek.

Nehéz döntés előtt álltam, kinél legyek jelen ezen hihetetlen nagy pillanatnál, mikor egy apró élet érkezik közénk?

Végül két szépséges és kedves lány, történetesen két Mónika majd' 9 hónapját kísértem végig, pontosabban néhány alkalommal a 9 hónap várakozás ideje alatt készítettem róluk és párjukról fotót.

A nagy nap április 19.

Ezen a napon született Móni és Gyuri pici lánya, Kincső.

Első alkalom, hogy közvetlen közelről láthattam egy kisember születését, aki nem a saját gyermekem. :) 

Szinte fel sem fogható érzés ezt megélni, azóta is így érzem.

Reggel 10-re érkeztem a kórház elé, ahol találkoztunk a leendő szülőkkel, s este 8 óra tájékán léptem ki a kijáraton tele érzelmekkel, könnyes szemmel, elérzékenyülve, boldogan.., és bevallom, nagyon fáradtan.

Persze korántsem hasonlítom ezt a fáradtságot Móniéhoz, de hát így volt. :)

Örök hálám nekik a bizalomért!
Örök hálám a lehetőségért, hogy jelen lehettem egy pici tündér világra jötténél! 

Köszönet azért külön az "égieknek", hogy megismerhettem őket!

De beszéljenek helyettem a képek...

És egy kép a 3 napos pici Kincsőről