A játék-napon szinte folyamatosan a gép előtt ültem, úgy éreztem, egyrészről azonnal illik válaszolnom, ha valaki kérdez, ír, jelez nekem, a legkevesebb, hogy jelzem, ott vagyok. Másrészről pedig valóban érdekeltek az események, eszméletlen érdekes volt számomra ez az "új helyzet".
A játéknap utáni reggel tovább aludtam, mint általában. Igaz, mostanában meglehetősen szerencsés vagyok, mert amikor lehetséges, a család 2 tagos férficsapata halkan, suttogva reggelizik, játszik...míg én magamtól fel nem ébredek.
Mondanom sem kell, hogy azért időnként "csalok", azaz csukott szemmel hallgatom, ahogyan beszélgetnek. Belül szélesen mosolyogva, olvadozó szívvel figyelem, ahogy Ádám valóban csak éppen hallhatóan magyaráz apukájának.
Mikor felébredek, akkor pedig hihetetlen boldogsággal a szemében, boldogságos nevetéssel szalad hozzám, és adja is az aznapi első puszimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése