Lili

Néhány hete spontán úgy alakult, hogy Lili is eljött szüleivel a Kopaszi-gát mellé picit kikapcsolódni.

Mivel a fényképezőgép leginkább nélkülözhetetlen tartozékommá kezd válni, így kaptam a lehetőségen, és készítettem néhány fotót, egysmint a mélyvízbe dobva magam. :)

Nem a legideálisabb helyszínen tartózkodtunk életem "első sorozatainak" készítése szempontjából, hiszen a háttér leginkább a vízfelszin volt, a gyerekek általában háttal a partnak a víz felé fordulva játszottak, a popsijuk szinte azonnal foltos lett az iszaptól, így nem mondhatnám, hogy nagyon meg lett tervezve a dolog.

Lili először nagyon meg volt illetődve, zavarban volt, és amúgy is éppen a fogak kibújásával küzdött azokban a napokban. Ám azért, ahogy látható lesz, némi idő elteltével feloldódott.
Eleven kistündérként jött-ment, kavicsozott, játszott.

Köszönet a kistündérnek, hogy "elnézte" nekem, amint körülötte forgolódom, lesem a mozdulatait, kattintgatom a fényképezőgépet.

Remélem, ha nagyobbacska lány lesz, mosolyogva nézi majd ezeket a képeket.
Szívből készültek. :)

Retro

Kedvenc Ádám-képek a napokból

A gáton

Ismét a Kopaszi-gát a színhely, mint oly' gyakran.

A hely, ami a gyerekeknek és nekünk is megunhatatlan évek óta.

Beígértem a fagyit Ádámnak, és végül nem lett belőle semmi, mert az idő annyira gyorsan elrepült. Még most is lelkiismeretfurdalásom van. Már nagyon várom, hogy pótolni tudjam.

Ami miatt mégis más volt ez a péntek délután, hogy nem Ádám volt az egyedüli pici gyerkőc, akit fényképezgettem. Bajban is voltam, éppen ki után fussak. :)

Eljött Réka az anyukájával, majd később Lili is a szüleivel.

Nem volt a legkönnyebb "próbatétel" ez számomra több szempontból sem (mint már írtam), csak remélni tudom, hogy azért néhány kép tetszeni fog, és szívesen fogadjátok.

Még javítgatom a fotókat (dejólennemárazújfényképezőgép!!!), csak módjával, de kezdetnek megteszi, időigényes a dolog, az biztos. :)

Igyekszem a tempót gyorsítani, még néhány nap biztosan beletelik, mire bátorkodom megmutatni az eredményt... :)

Egy a sok kedvenc közül...

Rendezgetem, nézegetem a családi fotókat.

Talán hobby-nak is nevezhetném eme elfoglaltságot szintén, mert gyakran és örömmel teszem ezt, megunhatatlan. Minden kép egy-egy pillanat emléke, visszahozza azt a hangulatot, ami akkor vett körül, mikor elkattintottam a gépet.

A torkom összeszorul, mikor a lányaimról sok évvel ezelőtti felvételeket lapozgatom...ha nem lenne ennyi fénykép, mennyi minden a feledésbe merülne, hiába próbálok a szívemben, lelkemben minél több emléket, történetet bevésni. Mindig azt gondolom, ezt-azt sosem felejtem el, és ezekben a nosztalgikus percekben döbbenek rá, hogy nem emlékeznék rengeteg dologra, hiába próbálkozom...

Tudom, fotós szemmel nem mind "értékes" kép, ám számomra az, s mint említettem, ezen az oldalon több ilyen is lesz majd.

Biztosan felkerül majd olyan fénykép is, nem is ritkán, ami nem a szakmai tökély mintapéldája lesz (ráadásul évek választanak el még az alsó szinttől is), mégis úgy érzem, valamiért fontos.

Tegnap a Kopaszi-gáton jöttünk össze néhányan, 3 közel egykorú kismanóval és a szüleikkel (Dávid és Melinda hiányzott! Innen is gyógyulást kívánunk Dávinak!!!)

Klassz délután volt, bár mire mindenki odaért, már ment le a nap, a gyerekek folyamatosan a hátukat mutatták nekünk, nem volt éppen ideális fotózáshoz, de néhány kép azért visszaadja a délután hangulatát.

Még van munkám a fotókkal, de igyekszem megmutatni hamarosan, s közöttük is akad néhány, mely "másképpen" lett kötelezően feltöltendő. :)

A következő kép közel sem tökéletes, mégis nagyon nagy kedvencem.

Ádám és Apa kapcsolatáról mesél...

Mi kell még? :)

Szeretném leszögezni, hogy egyelőre még valóban a nagyon kezdő kategóriába tartozom.

Azt biztosan tudom, hogy leginkább "természetes" képeket készítenék, melyekben talán akad 1-2 apró "belenyúlás", ha a kép megkívánja, de a lényeg a pillanat megragadása, a hangulat érzékeltetése.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne játszanék szabadidőmben a PS és társaival, ez azonban inkább szórakozás szinten megy. Aki ismer tudja, nem áll hozzám közel a "cukormáz", bár ez nem zárja ki az igen erős szentimantalizmus jelenlétét a képeken, sőt! :)

Egyelőre még a szuper gépre is várnom kell, bizonyos okokból, ám azt hiszem, hogy egyelőre az is megteszi, amivel próbálkozom.

Hangsúly a próbálkozáson igen erősen! :)

E blogon vállalom, hogy a próbálkozások megjelennek, így biztosan lesznek "hibák", túlzások, de vállalom mindezt, és kérlek Titeket, Akik ide látogattok, hogy őszintén írjátok le a véleményeteket.

Ne kíméljetek! :)

Érdekes lesz akár 1 év múlva vissza nézni a felkerült fotókat azt hiszem. :)

Mivel az idő még azt sem engedi meg, hogy a szabadban töltsünk néhány órát, így igen ritkán van a kezemben a fényképezőgép, van viszont az utóbbi hónapokból kedvenc képem több is, amit szeretnék ez oldalon is megőrizni.

Íme az egyik nagy kedvencem.

Leginkább azért, mert Ádám annyira "benne van" ebben a képben. Minden jelen van, ami kellhet. Kavicsok mérhetetlen mennyiségben. Valamint egy motor, hiszen a járművek iránti rajongása az első önállóan megfogott játékautó óta jelen van. :)

Tapolcán készült a kép a Malom mögött. Már messziről kiszúrtuk a fák alatt, árnyékban pihenő régi járgányt, és mind az 5-en azonnal imádtuk.

Rengeteg képet készítettem természetesen, és ez lett a számomra a leg. :)