Úgy éreztem, szeretnék elmenni a rakpart ezen részére.
Vannak pillanatok, mikor konkrétan egy-egy helyre mennem kell.
Hála az égnek, ebben is partnerre találok mindig a férjemben, úgyhogy szombat este ott üldögéltünk (Ádám természetesen szaladgált a frászt hozva rám) a Duna mellett.
Meleg szellő fújdogált a víz felett, sirályok keringtek, rengeteg hajó úszott a Dunán.
Elsétálva A Cipők mellett a múlt érintett meg minket...pár méterrel arrébb már a nyüzsgő, vibráló, zajos jelen.
Felkavaró és egyben megnyugtató volt.
Szeretem a cipőket a parton, ha lehet ilyet mondani... Jó hogy van néhány ilyen mementónk... borzongató minden egyes alkalom,amikor meglátom őket és elképzelem, hogy mi történt a gazdáikkal, de mégis "jó" hogy ott vannak.
VálaszTörlésIsmét pontosan megfogalmaztad, amit én érzek ezzel kapcsolatosan. Köszönöm!
VálaszTörlésMármint ismét az arra vonatkozik, hogy nem először tudod helyettem írásba foglalni, amit én (is) gondolok, érzek. :)
VálaszTörlésLátod, nem sűrűn írok, de akkor néha jót :)
VálaszTörlés(Nem akarod a szóellenőrzést levenni?)
Ez így igaz! :)
VálaszTörlésValahogy mindig "tudod", mikor KELL írni...
(levettem, fogalmam sem volt, hogy be van állítva)
Kipróbálom!!! Juhhhúúú!!! KÖsz
VálaszTörlés