Néhány hete spontán úgy alakult, hogy Lili is eljött szüleivel a Kopaszi-gát mellé picit kikapcsolódni.
Mivel a fényképezőgép leginkább nélkülözhetetlen tartozékommá kezd válni, így kaptam a lehetőségen, és készítettem néhány fotót, egysmint a mélyvízbe dobva magam. :)
Nem a legideálisabb helyszínen tartózkodtunk életem "első sorozatainak" készítése szempontjából, hiszen a háttér leginkább a vízfelszin volt, a gyerekek általában háttal a partnak a víz felé fordulva játszottak, a popsijuk szinte azonnal foltos lett az iszaptól, így nem mondhatnám, hogy nagyon meg lett tervezve a dolog.
Lili először nagyon meg volt illetődve, zavarban volt, és amúgy is éppen a fogak kibújásával küzdött azokban a napokban. Ám azért, ahogy látható lesz, némi idő elteltével feloldódott.
Eleven kistündérként jött-ment, kavicsozott, játszott.
Eleven kistündérként jött-ment, kavicsozott, játszott.
Köszönet a kistündérnek, hogy "elnézte" nekem, amint körülötte forgolódom, lesem a mozdulatait, kattintgatom a fényképezőgépet.
Remélem, ha nagyobbacska lány lesz, mosolyogva nézi majd ezeket a képeket.
Szívből készültek. :)
Szívből készültek. :)
Nagyon szépek!! Igazi kis hölgy Lili !!
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy Andrea!!! az Én személyes kedvencem az anyukájával készült fekete fehér kép !
Köszönöm Laura!
VálaszTörlésNekem is az egyik kedvencem az általad említett. :)
Nekem mind a kedvencem! :)))
VálaszTörlésVera, ennek nagyon örülök! :)
VálaszTörlésNagyon szép képek, Andrea!
VálaszTörlésNekem a két kedvencem: a fekete-fehér, ahol Ádámmal egymásra néznek, ill. a színes, ahol Ádámmal ülnek egymás mellett, de mindketten kifelé nézve "homokoznak." :)
Minicsipesz