Juditékkal tavaly július végén találkoztam először.
Pár perc séta alatt, míg a fotózás helyszínére értünk, máris ismerősként beszélgettünk mindenféléről.
Elsőként a gyerekekről, hiszen három gyerek itt és három gyerek nálunk is, ami mindig bőven ad témát. :)
Anna akkor még szülei, testvérei kezét fogva álldogált, lépdelt néhányat, s folyamatosan mosolygott, vidáman pillantott ide és oda a csodaszép, tiszta szemeivel.
Hihetetlen odaadással, szeretettel van a két nagytesó Anna irányába.
Azt hiszem, igazán szerencsés kislány, s igazán szerencsés felnőtt is lesz, hiszen mindig ott lesznek a jó testvérei, ami nagyon-nagyon fontos az életben.
Igazán helyes, kedves embereket ismerhettem meg ismét a fényképezés jóvoltából.
Így nem csak az elkészült képekért, hanem az új ismerősökért is hálás lehetek a sorsnak.
Azért pedig különösen, hogy Juditékkal azóta már többször is szerencsém volt találkozni, s remélem, ez folytatódik is. :)
Jöjjenek a képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése