Kincsőről is készültek természetesen baba fotók, s világra jötte óta eltelt hónapok során még inkább.
Nem volt egyszerű feladat elsőre, mert az első képsorozat nehezen indult időben is, s mivel a pici lány egyáltalán nem szeretett volna aludni, míg ott voltam náluk, így "beállításokban" is.
Azonban türelemben babák terén sosincs hiány, így azért gond még véletlenül sem volt. Illetve...egy titkot elárulok (merthogy szeretek őszinte lenni), életemben először (és remélhetőleg utoljára) mentem úgy fényképeket készíteni, hogy a gépemet bizony otthon felejtettem az asztalon. Hozzátartozik, hogy nem a szomszédba ugrottunk át...
Megnyugtatásként leírom azért, azóta már több és több babáról készítettem képeket, s a gép a táskámban lapult mindig!!! :)
Hála az én nyugodt, türelmes, imádatos férjemnek, igen gyorsan megtette a haza-vissza utat, én viszont azóta is szégyellem magam emiatt...
Külön köszönet Móninak, Kincső édesanyjának, hogy igyekezett megértően hozzá állni az ügyetlenségemhez.
Remélni merem, azóta azért sikerült néhány képpel a "kellemetlenséget" tompítanom számára! :)
Ettől függetlenül mindegyik kép szívem csücske lett. :)
Ha végig nézem a képeket, azért igen jól nyomon követhető, ahogyan egy pici tündérből nagyon gyorsan lesz igazi kis hölgy. :)
Van ennél hálásabb feladat annál, mint megörökíteni ezeket az időszakokat...? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése