Egy áprilisi kora délután Ádám egy faágat talál a földön heverve.
Ahogy mindig, haza szerette volna hozni. Hát hoztuk.
Szokásunk, hogy a bejárati ajtó előtt letesszük ezeket a botokat, lakásba nem visszük.
Két nap múlva, éppen oviból hazafelé Ádám rámutatott az ott felejtett faágra:
"Nézd mama, a bot él!"
És tényleg, apró rügyek bújtak elő rajta, odakint a folyosón, minden látható táplálék nélkül.
Bevittük a konyhába, vízbe tettük, s még hetekig egy "igazi fa" társaságát élvezhettük a lakás falain belül.
Egyszerűen szép...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése