...csak leül valahova, néz a semmibe...
Legalábbis ezt mások biztosan így látják olyankor.
Pedig dehogy!
Ezekben a pillanatokban millió gondolat, érzés kering az ember fejében, lelkében, szívében.
Én szeretem az ilyen perceket.
... Vágyom rájuk, kell nekem.
Ez a fotó is ezt a néhány pillanatot hozza vissza.
Leültem a konyhában egy Ádám által ott felejtett pici székre, a sütő elé (nem volt forró a sütő).
Vártam, hogy melegedjen az ennivaló.
Közben néztem az ablakon kifelé, először a "semmibe".
Rengeteg dolgot kellett rendbe tennem magamban...
De felülkerekedett bennem a "kép-látás".
Már azt figyeltem, ahogy az egyik ablaktáblában szinte keretbe foglalva egy faág szépsége mutatja magát. Mögötte a még mindig havas háztető...
Elkapott a pillanat.
Elszaladtam a fotógépemért, mert ez a kép nekem nagyon kellett!
Legalábbis ezt mások biztosan így látják olyankor.
Pedig dehogy!
Ezekben a pillanatokban millió gondolat, érzés kering az ember fejében, lelkében, szívében.
Én szeretem az ilyen perceket.
... Vágyom rájuk, kell nekem.
Ez a fotó is ezt a néhány pillanatot hozza vissza.
Leültem a konyhában egy Ádám által ott felejtett pici székre, a sütő elé (nem volt forró a sütő).
Vártam, hogy melegedjen az ennivaló.
Közben néztem az ablakon kifelé, először a "semmibe".
Rengeteg dolgot kellett rendbe tennem magamban...
De felülkerekedett bennem a "kép-látás".
Már azt figyeltem, ahogy az egyik ablaktáblában szinte keretbe foglalva egy faág szépsége mutatja magát. Mögötte a még mindig havas háztető...
Elkapott a pillanat.
Elszaladtam a fotógépemért, mert ez a kép nekem nagyon kellett!
2013. január 15. Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése