Ma van a nyár utolsó napja

Azt hiszem, ezek a képek a klasszikus nyári hangulatot adják vissza, így talán beillenek ezen a napon, "nyárbúcsúztató" sorozatnak.

 

Számomra ez a nyár rengeteg újat hozott, még abban is, hogy pihenésből az idén kevés jutott erre az évszakra. Röpke idő adatott meg, hogy az egész család együtt legyen, kikapcsolódjon, lazítson, de lesz ez majd másként is, a következő nyáron. :)

Viszont ezekben a hónapokban sok-sok tapasztalatot szereztem olyan dolgokban, amik az életemben most kerültek előtérbe, amik nélkül egy helyben topognék, amik nélkül nem léphetnék tovább. Természetesen főként e tekintetben a fotózásról beszélek. :)

Új ismeretségeket tudok magaménak, amik igazán fontosak, még akkor is, ha esetleg nem olyan emberekről van szó, akikkel ezentúl akár naponta tudok találkozni, beszélni.

Mégis örülök, hogy vannak. :)

A családomon kívül nekik is köszönhetem, hogy újult erővel kezdem a "tanévet", a bíztatásuk, visszajelzésük erőt, hitet ad. Még akkor is ezt kell írjam, ha esetleg menthetetlenül szentimentálisnak hat (ami persze azért rám jócskán jellemző időnként).

Alább Ádám látható, a Duna partján lévő strandon. Kivételesen nem fordult el a kamera elől, ami nagyon megbecsülendő, ritkaság minálunk. :)
Ezek a képek csupa vidámságot, boldogságot sugároznak, egy kisgyerek önfeledt játékát, bohóckodását, a teljes szabadság üzenetét teszik el a hűvösebb, borongósabb napokra, hogy újra és újra elő lehessen venni, felmelegedni, jókat mosolyogni azon pillanatok emlékén.
Mert kell az "ilyen", azt hiszem mindenkinek. :)

 

No, persze semmiképpen nem temetem teljesen jóidőt azonnal, de azért már az esték hűvösebbek, hamarabb sötétedik, és talán mindenki picit rááll az őszi menetrendre, így azt hiszem üzenhetem ezekkel a fotókkal:

 

Viszlát nyár! Visszavárunk. :)