Elnézést, egy kicsit szentimentális bejegyzés következik, de kikívánkozik belőlem, így leírom, hiszen én vagyok. :)
Mióta nem csak a családomról készítek képeket, a fotózás adta örömön kívül mást is adott nekem ezáltal a Sors, ami hihetetlen fontos, és meghatározó az életemben.
Olyan embereket ismerhettem, ismerhetek meg, akiket enélkül esélyem sem lenne talán, nemhogy több órát eltölteni együtt...
Mióta nem csak a családomról készítek képeket, a fotózás adta örömön kívül mást is adott nekem ezáltal a Sors, ami hihetetlen fontos, és meghatározó az életemben.
Olyan embereket ismerhettem, ismerhetek meg, akiket enélkül esélyem sem lenne talán, nemhogy több órát eltölteni együtt...
, beszélgetni velük, talán picit közelebb kerülni egymáshoz, örülni, hogy találkoztunk.
Számomra ilyenkor új értelmet kap az a sablonosnak mondott gondolat: a szeretet, az egymásra való odafigyelés az egyik legfontosabb az életben. Nem csupán családunkban, az elsődleges "helyen", hanem távolabbi embertársaink iránt is. :)
Ma ismét olyan emberekkel találkoztam, akikkel amúgy talán sosem, és úgy érzem, igenis veszítettem volna sokat, ha nem így adódik.
Köszönöm nekik, hogy eljöttek hozzám, a fotóimon keresztül úgy érezték, bízalmat adnak nekem, hiszen egy fotózás ürügyén való találkozás igenis bizalmi kapcsolat érzésem szerint.
Szívből remélem, hogy a fényképekben olyan örömüket lelik majd, mint én, amikor készítettem azokat. :)
A róluk készült fényképeket hamarosan hozom majd, mutatom, ha máskor nem, a karácsonyi ünnepek után biztosan.
♥
A képen pedig egy igazán helyes fiatalember, Zalán látható, mint az "imádat tárgya", ami nem is csoda, csak a pofijára kell nézni, s ez teljesen érthető. :)
Nem is olyan hosszú idő múlva elmondhatjuk, hogy ebből a kisfiúból egy komoly bátyó lesz, aki majd vigyázz a pici öccsére :)
Számomra ilyenkor új értelmet kap az a sablonosnak mondott gondolat: a szeretet, az egymásra való odafigyelés az egyik legfontosabb az életben. Nem csupán családunkban, az elsődleges "helyen", hanem távolabbi embertársaink iránt is. :)
Ma ismét olyan emberekkel találkoztam, akikkel amúgy talán sosem, és úgy érzem, igenis veszítettem volna sokat, ha nem így adódik.
Köszönöm nekik, hogy eljöttek hozzám, a fotóimon keresztül úgy érezték, bízalmat adnak nekem, hiszen egy fotózás ürügyén való találkozás igenis bizalmi kapcsolat érzésem szerint.
Szívből remélem, hogy a fényképekben olyan örömüket lelik majd, mint én, amikor készítettem azokat. :)
A róluk készült fényképeket hamarosan hozom majd, mutatom, ha máskor nem, a karácsonyi ünnepek után biztosan.
♥
A képen pedig egy igazán helyes fiatalember, Zalán látható, mint az "imádat tárgya", ami nem is csoda, csak a pofijára kell nézni, s ez teljesen érthető. :)
Nem is olyan hosszú idő múlva elmondhatjuk, hogy ebből a kisfiúból egy komoly bátyó lesz, aki majd vigyázz a pici öccsére :)
Fotó: Mónika és Zalán - 2012. ősz Várnegyed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése