Szerda reggel, szokásos helyemen ittam a második kávémat. Pontosabban, az konyhai ablak előtt lévő radiátoron üldögélve.
Szeretek innen kinézni az udvarra, a fák lombja szinte az ablakunkat súrolja, a sárga, vörös, barna ezerféle árnyalatában játszik a levelek színe, így ősszel.
Minden alkalommal megnyugtat, feltölt ahogy ott üldögélek egymagamban. Ez a néhány pillanat kell nekem. :)
Szeretek innen kinézni az udvarra, a fák lombja szinte az ablakunkat súrolja, a sárga, vörös, barna ezerféle árnyalatában játszik a levelek színe, így ősszel.
Minden alkalommal megnyugtat, feltölt ahogy ott üldögélek egymagamban. Ez a néhány pillanat kell nekem. :)
Igaz, az ablaküveg túloldalán, de szintén időzött egy kevés időt "valaki".
Megszerettem azonnal, még a kávémat is letettem, hogy elrohanjak a fotózógépért.
Szerettem volna ezt a "képet" megtartani.
És ott várt rám, pedig fújt a szél... :)
Megszerettem azonnal, még a kávémat is letettem, hogy elrohanjak a fotózógépért.
Szerettem volna ezt a "képet" megtartani.
És ott várt rám, pedig fújt a szél... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése