Néhány hete spontán úgy alakult, hogy Lili is eljött szüleivel a Kopaszi-gát mellé picit kikapcsolódni.
Mivel a fényképezőgép leginkább nélkülözhetetlen tartozékommá kezd válni, így kaptam a lehetőségen, és készítettem néhány fotót, egysmint a mélyvízbe dobva magam. :)
Nem a legideálisabb helyszínen tartózkodtunk életem "első sorozatainak" készítése szempontjából, hiszen a háttér leginkább a vízfelszin volt, a gyerekek általában háttal a partnak a víz felé fordulva játszottak, a popsijuk szinte azonnal foltos lett az iszaptól, így nem mondhatnám, hogy nagyon meg lett tervezve a dolog.
Lili először nagyon meg volt illetődve, zavarban volt, és amúgy is éppen a fogak kibújásával küzdött azokban a napokban. Ám azért, ahogy látható lesz, némi idő elteltével feloldódott.
Eleven kistündérként jött-ment, kavicsozott, játszott.
Eleven kistündérként jött-ment, kavicsozott, játszott.
Köszönet a kistündérnek, hogy "elnézte" nekem, amint körülötte forgolódom, lesem a mozdulatait, kattintgatom a fényképezőgépet.